10.000 óra gyakorlás után a fotózás mesterévé válsz?

Talán olvashattál már arról a szabályról – de inkább mítoszról –  hogy ha 10.000 órát gyakorolsz valamiben, akkor annak a szakmának a mesterévé válsz. Így ha fotózásra áldozol tízezer órát, gyakorolsz, tanulsz, retusálsz, cikkeket olvasol, fejleszted a tudásodat, akkor eljutsz a mesteri szintre, legalábbis a teória szerint. Ennyi idő tényleg elég lehet?
 

Az első kérdés, ami felmerült bennem: Mégis mi az a mesteri szint? Mi alapján kerül eldöntésre, hogy valaki eljutott erre a szintre? Ez sokkal inkább szubjektív és összehasonlítás kérdése, amire az ember saját egója ad választ.

 

De ha a fotózásnál maradunk: 
Elsajátítható kizárólag tanulással a fényképezés, tehetség nélkül?

Az eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy egy erős középszintre mindenki fel tud fejlődni. Van, akinek ehhez elég ezer óra, van akinek 10.000-nél is több kell. A fotózásban nem is igazán szabályok, hanem sokkal inkább kritériumok vannak, amiket betartva könnyedén lehet jó fotókat készíteni. Ezeket bárki el tudja sajátítani.
 

Arra viszont még nem sikerült rájöjjek, hogy erről a középszintről mi szükséges ahhoz, hogy valaki eljusson a mesteri szintre. Nagyon rosszul hangzik ez a mesteri szint, sokkal jobban tetszik a kiemelkedő fotós kifejezés. (Mitől lesz kiemelkedő egy fotós? Erről itt írtunk bővebben). Lehet, hogy ehhez a szinthez már kell valamiféle tehetség, extra adottság. 
 

Abban viszont teljesen biztos vagyok,
hogy egy erős középszintre tanulással és szorgalommal bárki el tud jutni. 
 

 

Lesz akinek több, lesz akinek kevesebb idő kell ennek az eléréshez. Nekem az átlaghoz képest gyengébbek a képességeim, viszont előnyöm, hogy 14-15 évesen csöppentem bele a fotózás világába, és napi 10-12 órákat is eltöltöttem a fotózással, már gimis koromban.

Hogy lehet mérni, hogy valaki tehetséges? Valami bonyolult pszichológiai kutatás kell hozzá? Vagy milyen arányban köszönhetem a szorgalomnak és a tehetségnek a fejlődésemet? Ezek mérhetetlen dolgok. Te mi alapján tudnád ezt eldönteni? Mi alapján tartod magadat tehetségesnek vagy éppen tehetségtelennek? Gondolom másokkal hasonlítod össze magadat, máshogy nem igazán tudod.

Ehelyett inkább nézd meg a tavalyi képeidet, és ha ma már nem tetszenek,
máshogy, jobban csinálnád ma, akkor jó úton haladsz.
 

Ha valamiről már mindent tudsz, nincs hova fejlődni, akkor kiégsz. 

Visszagondolok a gimis éveimre: 2008 a World of Warcraft világa, ahol hónapokat öltem bele, hogy a karakteremet fejlesszem, tökéletesítsem és (majdnem) mindent beszerezzek vele. Egy-két éven belül ez sikerült is. Végül is ezért játszottam, hogy ezeket elérjem, de ahogy meglett, el is veszett a játékélmény. Nem volt miért bejelentkezni és játszani. Mit csináljak? Nem maradt tennivaló. Nem is maga a cél elérése a fontos, hanem az odavezető út, ami igazán izgalmas. (Jancsó Gergely mély-filózfoiai-gondolataok-2021)

Ha valaki valamiben tud már (szinte) mindent, elért (szinte) mindent, onnantól kezdve hamar unalmassá válhat. Számomra legalábbis biztosan. Engem éppen az motivál, hogy valamiben még fejlődjek, valamiben még jobb legyek. Ahogy megugrottam a kitűzött lépcsőfokot, kinézek magamnak egy másikat, ahol új kihívások várnak. 
 

---

Élethosszig tartó tanulás. 
 

Fotózás is rettentő unalmassá válhat, ha már szinte tudsz mindent. Imádom az enteriőr fotózást, lassan nyolcadik éve választottam specializációmnak a fotózásnak ezt az ágát. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz még váltás az életemben. Lehet, hogy a fotózáson belül, de lehet, hogy ezen kívül, lehet rokonszakmába, lehet, hogy nem. Az én élményem az, hogy egy tízes skálán sokkal izgalmasabb nulláról 8-ig felfejlődni, mint 8-ról 10-re. Szívesen kezdek bele új dologba. Például ez a fotós-blog, amit most olvasol. Ez egy teljesen új kihívás a számomra, hogy ilyen formában kommunikálok veled. Több skillem is fejlődik ettől, amiket igyekszem kamatoztatni majd a jövőben. 

Nézd meg a legelső fotóim egyikét és egy tavalyit.
7 év a különbség.

 

Elolvastam az internet bugyraiban kutatásokat, amik sorra cáfolták meg a 10.000 órás szabályt. Nem is szabály ez, mítosz inkább. Tény és klisés, hogy a fotózásban akkor leszel minél jobb, ahogy teszed bele a munkaórákat. Leginkább a képességeiden és a fókuszáltságodon fog múlni, hogy milyen tempóban haladsz. Mester szint szerintem nem létezik, mindig van hova fejlődni, mindig lesz új lépcsőfok, ahová feljuthatsz.

Nincs olyan pont, ahol a teljesítmény eléri a maximumát
és további gyakorlás már nem vezet fejlődéshez.
 

---

A cikk írója: Jancsó Gergely

Olyan fotós blogot írok, amit én is szívesen olvasnék. Ha te is a fotózás szerelmese vagy csak úgy mint mi, akkor nálunk inspirációt gyűjthetsz, benntartunk a fotózás flowjában, itt megtalálsz minden információt egy helyen a szenvedélyedről. Napi rendszerességgel találsz új ingyenes tartalmakat a fotózásról, technikai újdonságokról, tesztekről, tanácsokat és hasznos tippeket olvashatsz, amik segítenek neked abban, hogy közelebb legyél a fotózáshoz.