Zöldfülű fotósként külföldön // Hogyan lettem fotós? 2. rész

Ott hagytuk abba a cikksorozat első részét, hogy 2013-ban végül felvettek a Kaposvári Egyetemre fotográfia alapképzésre. Ez az időszak meghatározó volt az életemben, mivel Kaposváron az eddigi alkalmazott fotográfia keretein túlmenően sokkal inkább a látásmódomat sikerült rengeteget fejlesszem. A képzés a technikai fotózás helyett a művészeti vonalat képviselte, olyan képanyagokat vártak tőlünk, ami számomra egy teljesen új kihívást jelentett.

 

Új megvilágításba került a fotózás.
 

Párhuzamosan folytattam a tanulmányaimat Dunaújvárosban büfészakon (Kommunikáció és Média), mivel nem akartam a már elvégzett féléveket kukázni. Emellett a két éves fotós OKJ-t is elkezdtem a Práterben, mivel a legális fotós vállalkozáshoz szükségem volt a papírra. Itt már másodéves voltam, így ezt sem akartam veszni hagyni.
 

---

 

Párhuzamosan az ország három különböző pontján, 
három különböző oktatási intézményben tanultam.
 

Logisztikailag úgy oldottam meg, hogy Kaposváron laktam a kollégiumban, ott tanultam hivatalosan nappali tagozaton, hétvégén pedig mindig visszajöttem Érdre, hogy Dunaújvárosban be tudjak járni a levelezős képzésekre szombaton és vasárnap. Hétköznap Kaposvár, hétvége Érd és Dunaújváros. 
 

Kaposváron rengeteg archaikus fotótechnikát tanultunk, kemogram, fotogram, saját camera obscurát építettünk, filmre fotóztunk. Így a végtelen kattintgatáshoz szokott agyamat át kellett állítani arra, hogy alaposan átgondoljam az exponáló gomb lenyomása előtt, hogy biztos minden rendben van-e a képpel.


 

A Práterbe csak vizsgázni jártam be, mivel tudtam kérvényezni, hogy ne kelljen bejárjak az órákra a többi tanulmányaim miatt. Hektikus időszak volt, amit tudtam még tetézni.

Kockázatvállalás

De aztán jött az utolsó félév. Kaposváron még csak a második félév következett, de a Práterben és Dunaújvárosban az utolsó. Ami rengeteg vizsgát jelentett, szakdolgozat, államvizsga és a vele járó finomságok. Kockázatosnak éreztem, hogy folytassam mind a hármat párhuzamosan. Ha a Práteres vizsgáim bármelyike nem sikerül, akkor kezdhettem volna teljesen elölről a két éves képzést, mivel minden évben variáltak a tanmeneten. Nem tudtam volna csak a vizsgákat újra megpróbálni egy év múlva.

 

Dunaújvárosban pedig költségtérítéses formában tanultam, ha nem tudok levizsgázni, akkor fizethetek rá minimum még egy félévet. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy passzíváltatom Kaposvárat, és csak a két képzés utolsó félévére koncentrálok, biztonságban elvégzem őket, utána pedig visszamegyek Kaposvárra.
 

---

A legnagyobb hiányosságom pótlása: Az angol nyelvtudás

Visszaköltöztem Érdre, viszont bejárnom sehova nem kellett, csak vizsgázni, szabadok voltak a hétköznapjaim. A diplomához viszont kellett egy középfokú angol nyelvvizsga. Tudtam, hogy ezt nem fogom tudni megúszni, meg kell tanuljak minimum középszinten angolul kommunikáljak. Itt Érden találtam egy olyan nyelviskolát, ahol 2-3 tanárral egész nap csoportos órák voltak. Legjobb, hogy volt lehetőség korlátlan bérletre is, ahol annyit járhattam be tanulni, amennyit csak akartam.

Ezt olyannyira kihasználtam, hogy három hónapon keresztül, hétfőtől csütörtökig minden egyes nap, reggel 8-tól 5-ig bent tanultam angolul a nyelviskolában. Nagyon megérte ez ár-érték arányban. Megtanultam angolul, három hónap alatt 77%-os vizsgával sikerült is megszerezzem a középfokú nyelvvizsgát, átvehettem a diplomát Dunaújvárosban és a Prátert is sikerült elvégezni.

 

 

Kaposvár helyett irány külföld

De Kaposvárra nem tudtam még visszamenni, mert nem volt keresztféléves képzés, kellett várjak egy teljes évet a folytatáshoz. Lustálkodni nem szerettem volna egy félévet sem, elkezdtem állást keresni külföldön. Megvolt az alap nyelvtudásom, végzettségem, itthon volt már néhány munkám, de a megélhetéshez édes kevés volt. Nem akartam nagy elkötelezettségű munkát, inkább csak valamilyen időszakosat külföldön, lehetőleg a szakmában maradva.
 

Kicsit hihetetlen a sztori

Így elkezdem keresni fotós munkát és filmbe illő módon sikerült is találjak. Akkor még OLX néven futott az az apróhirdetéses oldal, amit ha jól tudom felvásárolt a jófogás. Találtam egy olyan álláshirdetést, hogy családi fotóst keresnek a Kanári-szigeteken, mindez magyar oldalon, magyar nyelven. Mit veszíthetek, elküldtem az önéletrajzomat, portfóliómat.

 

Két hét múlva jött is a megkeresés,
hogy lenne egy videós állásinterjú a munkára.

 

Ennek a háttérsztorija, hogy egy magyar srác, aki kint él a Kanári-szigeteken több szállodával volt szerződése, ahol a fotósai dolgoztak. Ők készítették a vendégek számára a családi fotókat. Akkor nyolcan voltak a szigeten, mind magyarok, üresedés épp nem volt, de mondta nekem, hogy ha lesz mindenképpen szólni fog. Majd értesítjük. 
 

---

Szombaton másnaposan

A 2014 nyarán a diplomaosztóm megünneplése után vasárnap reggel másnaposan ébredve olvastam az e-mailt, hogy üresedés van az egyik szállodában és csütörtökön már kezdhetnék.
 

Azonnal foglaltam a repjegyemet,
csütörtökön már kint fotóztam Fuerteventura szigetén.

 

Igyekeztem minél több infót szerezni az utazás előtt, sikerült több fotóst is elérjek, akik már dolgoztak kint. Valós volt minden. A Barceló Castillo fotósa lettem, ahol 3 hónapot dolgoztam összesen. A szállodában laktunk, ettünk, szinte nyaraltunk. Napi 4 órát kellett haverkodjak a szálloda vendégeivel, fotókat készítenem róluk, amiket este a vacsora előtt értékesítettem, esetleg családi fotózásra invitáltam őket, ha nyitottak voltak rá. 
 

Az egésznek inkább a családi fotózás volt a lényege, hogy például ha jött a német vendég a családjával, akkor ne otthon akarjanak fotózást, hanem inkább a pálmafák társaságban a tengerparton. A fotózások mellett volt bőven szabadidőm is, minden reggel futottam a napfelkeltében, all-inclusive ellátást a szálloda biztosította, pontosan azt kaptam, mint egy fizető vendég. Álomszerű volt az egész.

De ami nehezemre esett,
az az értékesítés volt.

Idegenekhez odamenni, haverkodni, megkérdezni, hogy szeretnétek-e fotókat, nagy a visszautasítás lehetősége. Igyekeztem szelektálni. Pár hét alatt sikerült is már kiismerni a vendégtípusokat, főleg a hollandok, angolok és németek voltak azok, akik nyitottak voltak a fotózásra. 

 

A szerződésem lejárt a turista szezon végével, a kint megkeresett összeggel hazajöttem, ami arra volt elég, hogy hivatalosan is elindítsam a fotós vállalkozásomat, kicsit frissítsem a felszerelésemet és vegyek egy kis Suzukit. Az, hogy mi történt velem visszatérve Magyarországra, kiderül a 3. részben hamarosan.

Kérd a cikkfigyelőt, és küldeni fogom a következő részt.

 

---

A cikk írója: Jancsó Gergely

Olyan fotós blogot írok, amit én is szívesen olvasnék. Ha te is a fotózás szerelmese vagy csak úgy mint mi, akkor nálunk inspirációt gyűjthetsz, benntartunk a fotózás flowjában, itt megtalálsz minden információt egy helyen a szenvedélyedről. Napi rendszerességgel találsz új ingyenes tartalmakat a fotózásról, technikai újdonságokról, tesztekről, tanácsokat és hasznos tippeket olvashatsz, amik segítenek neked abban, hogy közelebb legyél a fotózáshoz.